Hogy kerít be egyszer csak az a bizonyos ‘csapatmunka’

Azok, akik az eddigi karrierem bármely pontján velem dolgoztak, valószínűleg igazolják majd ezt: megveszekedett ‘szólóista’ vagyok.

Természetesen kiváló kifogásaim vannak. Például a kedvencem hogy sosem akartam annak a tipusú vezetői munkának a súlyát mással megosztani, azaz más vállára rakni amire legtöbbször engem alkalmaztak: leggyakrabban re-struktúrálásra ( = emberek elbocsátására ) vagy új részlegek / cégek / projectek felépítésére ( = nagy kockázattal járó, kipróbálatlan területekre ) .

Aztán persze említhetnék szánalmas közhelyeket is mint pl. hogy “egy bizonyos szint után nincs hely a csapatmunkára” vagy hogy “a cégvezetés magányos feladat”.

Az igazság azonban az, hogy egyszerűen csak szeretek egyedül dolgozni.

Szeretek egyedül döntéseket hozni és egyedül vállalni értük a felelősséget. Szeretem látni, ahogy az ötleteim valóra válnak és ahogy én magam biztosítom a valóra válásukat egy kizárólag általam kitalált és felügyelt folyamat során.

Ezek mind erősen megkérdőjelezhető módszerek, nyilván tisztában vagyok vele, de a magas siker-arány miatt igazából sosem vettem a fáradságot a megkérdőjelezésükre és ami még fontosabb: az engem alkalmazók sem igazán kérdezősködtek a módszertanról.

Viszont a blogbejegyzés címe szerint mindezt elvileg múlt időben kellene már írnom, ugye?

Nem, egyáltalán nem. Merthogy még mindig igazak.

El lehet képzelni az eddigiek alapján azt a zsigeri rémületet amit akkor éreztem mikor valaki azzal próbált meg kedveskedni nekem a Somló-hegyen lévő borboltom megnyitásának második évében hogy megdícsérjen milyen fantasztikus CSAPATot építettem én oda. Hogy milyen ügyesen összehoztam az egymástól mennyire különböző embereket és rábírtam őket az EGYÜTT dolgozásra , és hogy ez a munka mennyire hasznos a KÖZÖSSÉG és a régió fejlődésének szempontjából.

MIVAN??
Én a közösségi – törődő – személyiség, aki CSAPAT-ban dolgozik a közös jövőért, hamarosan semmi kétség megvalósítva a Világbékét?? Sok volt a somlai aznap este – vagy ezt tényleg én lennék??
Igen, én. Ez IS én.

Hihetetlenül boldog (?!) és nagyon büszke (!!) vagyok hogy van nekem – nem: hogy RÉSZE lehetek a legjobb, leginspirálóbb és legváltozatosabb emberekből álló, iszonyatosan tehetséges és kreatív csapatnak a Somlón és környékén.

Büszke vagyok arra, hogy mindaz amit az elmúlt 3 évben EGYÜTT elértünk az már a Somló jövőjének részévé vált. Továbbra is eltökélt célom, hogy folytassuk ezt a munkát és hogy szerves részei maradjunk ennek a jövőformáló aktivitásnak még sok-sok évig.

Talán a legjobb illusztrációja annak ahogy a csapatunk működik az a „Kinek az ötlete volt az Éjszakai Pincetúra” sztori – mivel erre a kérdésre a mai napig nem tudunk egyértelmű választ adni.

Soha nem is fogunk tudni.
Az ötletadó szerepet olyan sokan vállalták már, hogy tavaly terveztünk egy pólót ezzel a felirattal : „ Az én ötletem volt” – alatta kisbetűvel : „ez a póló limitált, mindössze 1228 példányban készült” ( ez a hegyközségi tagok száma )

Bár ezt az eseményt, ami mostanra a borrégió legnagyobb nyári fesztváljává nőtte ki magát, hivatalosan továbbra is a Somlói Borok Boltja szervezi, valójában az eredeti ötletek és azok megvalósítása mögött nagyon komoly kreatív, mondhatni „nagykönyv szerinti”, igazi csapatmunka van.

Így: Emberek ücsörögnek egy meleg nyári estén a boltban, és arról beszélgetnek hogy lehetne több emberrel megismertetni a Somlót. Aztán…valaki azt mondja hogy a Somló egy vulkán, használjuk ki jobban ezt a tényt. Aztán valaki meg azt mondja: csináljunk valami vulkános-tűz-ünneplés dolgot. Aztán egy másik hogy a tüzek legjobban éjjel érvényesülnek. A negyedik hogy hallott egy már meglévő szentivánéjes borfesztiválról…. nyissanak ki a pincék ….legyen zene a pincéknél… legyen ingyenes és pénzügyileg független, osszuk el a költségeket egymás között… találjunk megoldást arra hogy hozunk/viszünk sok embert: találjunk egy megfelelően ’merész’ embert a Magyar Államvasutaknál aki hajlandó nekünk gyosvonatokat megállítani a faluban… vonjuk be a helyi papokat hátha elég ’merészek’ lesznek ők is és megengedik hogy kinyissuk és koncertekre használjuk a somlói kápolnákat…kérdezzük meg a helyi polgármestereket hátha ők is eléggé ’merészek’ lesznek hogy felajánlják a saját infrastuktúrájukat és minden egyéb rendelkezésükre álló segítséget megadnak……….

Az első évben az Éjszakai Pincetúra Facebook eseményét két héttel a meghirdetett dátum előtt tettük ki, és 20 pincét sikerül meggyőznünk arról hogy nyissanak ki egész éjszakára.
Aztán egyszer csak ott termett 500 ember a hegyen – és részemről a mai napig úgy emlékszem hogy a semmiből.

3 évvel később 40+ pince szervezett zenés- és más kultúrális programokat, 2000+ ember érkezését / távozását kezeltük le, akik az egész ország területéről ill. a határokon túlról is érkeztek.

Az eddigi munkával töltött életem legfontosabb leckéje ezért ez: Lehetsz nagyon sikeres és hatékony amikor egyedül dolgozol. Ha ügyes vagy és elég profitot termelsz még az is lehet, hogy a főnökeid tolerálják majd ha néha kevésbé elfogadható, vagy szociálisan kevésbé érzékeny eszközökhöz nyúlsz.
Azokban a dolgokban azonban, amik valóban számítanak az életben, próbáld meg a másokra figyelés módszerét is. Ha véletlenül egyszer olyan helyzetben találod magad hogy ne adj’ isten nem csak profitot akarnál termelni, hanem valami hosszabb távú dolgot szerentél létrehozni :próbáld ki a csapatmunkát.
A csapatmunka rendkívül inspriáló, óriási erejű pozitív visszacsatolást ad nem utolsósorban nagy örömforrás. Legalábbis ezt mondja a Hegyi ( korábban gonoszabb) Boszorkány. 

Cartwright Éva, Somlói Borok Boltja, 2016. február 

A Somlói Éjszakai Pincetúra 2016-os eseménye ill. honlapja:
https:// facebook.com/events/168047790226166/
http://pincetura.somloi.hu/?lang=en