Minden eddiginél nagyobb,  különleges borokat tartalmazó szelekciónkat itt böngészhetitek ill. rendelhetitek meg.

Tokaj mellett Somló az a magyar borvidék, amelynek a borai rendkívül magas ásványianyag-tartalmuk és jellegzetes savgerincük miatt évtizedekig eltarthatóak, annak ellenére, hogy – Tokajjal ellentétben – a mi boraink hagyományosan inkább szárazak.

Tudjuk ezt  a régi írásokból, amelyek szerint az Osztrák-Magyar Monarchiából száraz fehérbort kizárólag a Somlóról tudtak Amerikába szállítani. A XVIII. századi hajólevelek szerint ez volt az egyetlen fehérbor ugyanis, ami ‘túlélte’  a több hónapos tengeri utazást. Tudjuk azt is, hogy az 1896-os budapesti világkiállításon 20 ill. 30 éves somlaikat osztottak fődíjként.  Azt azonban már sokkal kevesebben tudjuk, hogy milyen is lehet egy igazi, “ó-Somlai” – mivel a II. világháború után szinte teljesen megszűnt a hegyen a palackos bor termelés. A kereskedelmi forgalomba kerülő, minőségi palackozás csak a rendszerváltás után kezdődött újra, de a maroknyi kistermelő pár ezer palackos tételei szinte már mind elfogytak. Ezért van az, hogy ma egy 10 évesnél öregebb somlai ritka, mint a fehér holló. Az a szerencsés borrajongó viszont, aki egy-egy ilyen ritka kincshez jut, vagy kóstolt pincénél ilyen bort tudja, hogy az érlelés a Somlóinak minden egyes évvel egy újabb  képzeletbeli ‘karátot’ ad.

A nagy testű burgundiai fehérekhez hasonlóan ezek a borok idővel csak jobbak lesznek – és igazából a fentiek miatt mi még nem is tudjuk, hogy mikorra érik el csúcspontjukat. A ma élő borászok közül Fekete Béla és Györgykovács Imre ill. Tornaiék pincészetéből lehet még néha-néha hozzájutni olyan palackhoz ami leginkább mutatja azt, amit a Somló tud 10-15 év után. Boltunk azon szerencsés kereskedők egyike, akik rendszeresen részesül pár ritka palacknyi ‘áldásból’ karácsony környékén, és ez alól 2016. sem volt kivétel. A most gyűjtőknek, és igen, leginkább aranyáron kínált pár palackos készletünk nem csak borászati történelem, de egyszeri, megismételhetetlen kóstolási élmény is.

A régi somlaikat dekantálva, a szokásosnál kicsit magasabb, kb. 16-17 fokos hőmérsékleten ajánljuk fogyasztani. A nyitás utáni brutális animális mineralitás, ázott föld, tűzkő és bazalt íz pár nap után megszelídül, és idővel előbújik mind a fajta, mind pedig a borász stílusa is. A 10 évesnél idősebb somlaik naponta újra kóstolgatva már elképesztő komplexitást és változatosságot produkálnak  –  érdemes őket lassan, türelmesen felfedezni.