Kedves András! ( @akov)
Frissen egy hosszabb Európai autós, internet – nélküli túráról hazatérve először is – és ez most első hallásra furán fog hangozni – nagyon megtisztelő, hogy tegnap késő este arra érkeztem meg, hogy egy rólam (is) szóló cikktől hangos a blogod, és általad a magyar borszcéna, ahogy ti nevezitek. A cikket egy másik neves hazai borblogger velem készült interjúja kapcsán írtad. Bár nyilván hízelgő, hogy ilyen széles fórumon szerepelek, !hashtaggel! , de még fontosabb, hogy olyan témák merültek fel most, amiről szeritem túl keveset és kevesen beszélünk nyíltan, ugyanakkor előre viszik azt az ügyet, amiért mindannyian dolgozunk.
Az alapreakcióm a cikkeddel kapcsolatban: Egyik szemem sír másik nevet.
Nevet: három éve dolgozom különböző szinteken azon, hogy állóvizet kavarjak, nagy kanállal. Ennél nagyobbat még sosem sikerült, bár most teljesen akaratlanul. Hála Gergőnek, aki szinte változatlanul közölte a cikket, és hála Neked, hogy úgy tűnik szintén “totál kiakadtál”, hogy idézzem a borászainkkal kapcsolatod szavaid .
Sír: ugyanarról beszélünk, ugyanaz a célunk mégis jó magyar szokás szerint elveszünk a személyes öntudatban és – szerintem – vélt sérelmekben. Szerencsére az elmúlt 3 év, és a 40+ maxiöntudatos, alkotó emberrel ( = somlói borásszal) való együtt dolgozás engem már megtanított egy nagyon fontos dologra, és ez az egymás munkája iránti tisztelet.
Ezért most nagy tisztelettel, de azért kicsit határozottabban is, mint Gergő cikkében, szeretném tisztázni a félreértéseket:
- Legfontosabb: nem értem a felháborodásod okát. Szólásszabadságot kiáltasz, miközben „támadással” vádolsz engem egy összességében teljesen másról szóló cikkben lévő egyetlen bekezdésért, ami úgy kezdődik: „én hogy éltem meg a Gellértet” és hogy „ az én személyes véleményem”. Hogy más a Te válaszcikked ahhoz akkor most, hogy a „somlói borászok nem bírják a kritikát” ? Hogy is van ez, hogy te (bárki) leírhatod a szólásszabadság jegyében, hogy szerinte egy bor “büdös”, de én nem, hogy szerintem nem egységesek a kritikáitok? Alternatíva: az általam oly kevéssé ismert magyar boréletben van egy szabály, hogy a kritikusokkal kötelező egyetérteni, Mea Culpa, ne olvass tovább.
- sérelmeidhez hozzáadod az „egyik borász perrel fenyeget” témát, ami tudomásom szerint egy általad jól ismert és ajánlott (!) borásszal folytatott személyes, több órás (!) beszélgetésed egy elhangzott mondatára hivatkozik. Ennek a beszélgetésnek a részleteit sem én, sem a blogodat olvasók nem ismerik. Ezt így ebben a formában az én Táncoló Medvének adott nyilatkozatomhoz csatolni, és ezzel érvelni szerintem nem fair, mert nem tudjuk, hogy ez a mondat hogy és milyen kontextusban hangzott el.
- A somlói borászok tavaly, majd idén újra kiálltak elétek. Egyetlen egyszer nem mondtuk, hogy minden “fasza”. Egyáltalán hogy merülhet fel az, hogy „nem bírják a kritikát”, ha idén újra húszan elküldtek hozzátok egy totál ismeretlen bort a tavalyi lesújtó írások után? Ha idén alázattal és a publikum felé forduló őszinte tisztelettel újra, és megint „odatartottuk” a másik orcánkat is?? Egyáltalán hogy lehet egy ennyire kiszámíthatatlan kimenetelű, soha más által meg nem rendezett, szigorúan véve pár borász számára marketing öngyilkossággal egyenértékű rendezvényt gyávasággal vagy a kritikák fel nem vállalásával vádolni?
- Ami idén más volt mint tavaly, és ami miatt azt nyilatkoztam, hogy ebben a formában nem lesz több ilyen kóstoló , és amit te támadásnak veszel (talán, szerintem? ) az az, hogy úgy látom, a rendezvény célja elsiklott. A cél nem az volt, hogy megtudjuk, hogy ki milyen kemény és odamondós kritikus. A cél mindvégig az volt, hogy tanuljunk és fejlődjünk, ahogy Balogh Zoli is írja és ebben soha nem volt ellentmondás kettőnk között. Az én személyes célom ugyanaz volt, mint ami a boltomé: fejlődési lehetőség és nyilvánosság azoknak a kistermelőknek is, akiknek se pénzük se elég boruk országos szintű fesztiválokon megjelenni. Hosszú távon: egyfajta egységes Somlói bor-arculat kialakítása, ami EGYEDI, csakis, és kizárólag ránk, erre az országra, és erre a termőhelyre jellemző.
- A jó kritika szerintem konstruktív. Mint ahogy jó páratok így is írt ( hála, és köszönet!!) , sőt, páran felajánlották, hogy szívesen személyesen is eljönnek néhány ígéretes, de technikai hibát mutató pincéhez. A nyilatkozatomban volt egy ilyen mondat: tisztelet a kivételnek. Sajnálom, hogy te úgy érezted alapból, hogy nem ide tartozol. Félreértés ne essék: nem dicsőítésre kértünk fel benneteket, ha így lett volna, a legjobb borainkat visszük!!! Párbeszédre hívtunk benneteket. Viszont semmiképpen sem durva, öncélú, nyilvános ledorongolásra. Valaki ezt írta az egyik kommentben, és nagyon egyetértek: gyereket nevelni sem jó állandó pofozással. Valaki évtizedes munkáját pár nyilván figyelemfelkeltő, de attól még durva szóhasználatú mondattal ország-világ előtt megszégyeníteni még akkor is udvariatlanság, ha adott esetben a bora tényleg hibás. Mint ahogy idén egyetlen bor sem volt a szó szoros értelmében hibás, erre azért szeretnélek emlékeztetni, hogy a két Somlói kóstolón egyetlen igazán durván hibás bort találtatok, tavaly.
- Szórakoztatónak találom, ahogy a Somlói Borok Boltját a „szakma” azzal ostorozza, hogy „válogatás nélkül” forgalmazzuk ott a Somló borait. Lehet, hogy 3 év alatt nem sikerült jól elmondanom, de akkor most mégegyszer: Ezt a BOLTot műkedvelő amatőrként (!) azért hoztam létre, hogy aki veszi a fáradságot, és leutazik hozzánk, egy helyen, állandó nyitva tartás mellett végig tudja kóstolni az összes palackos somlói bort. Nem akkor, mikor egy-két borász tudja fogadni, és nem azt a bort, amit én, önjelölt ítészként arra érdemesnek ítéltem – hanem minden termelőét, aki a hegyen dolgozik és alkot. Ha úgy tetszik, egy olyan platformot igyekeztem létrehozni, ahol abszolút szólásszabadság van: borász megjelenhet, vevő kóstolhat és dönthet mi ízlik és mit vesz, blogger kóstolhat, és írhat, amit akar. Mindezt a saját pénzemen, saját időmben. Ha ez szakmaiatlan, és szerinted elítélendő, ám legyen, ilyen értelemben tényleg büszke vagyok rá, hogy „hibás borokat forgalmazok”. (lsd. Táncoló Medve Facebook oldal kommented). Én ezt az egészet (nyilvánvalóan egy idióta, überlelkes és hiperaktív lokálpatriótaként) a Somlóért, mint általam – és köszönöm, hogy általad is – egy világszínvonalúnak ítélt termőhelyért csinálom. Azt szeretném, ha a Somlót ismerné meg mindenki. Most éppen jobb híján úgy, ahogy van. De ha a bolt léte ill. a közös munkánk bármivel hozzá tud járulni ahhoz, hogy milyen lesz majd 5, 10 év múlva, akkor az még jobb, merthogy nyilván az a cél, hogy mindig, minden évben jobb legyen. Egyszer majd olyan, amire Ti, a borászok ÉS a vevők is azt mondják: „EZ Somlói. Ezer közül is megismerem. „
És itt elérkeztem a konklúzióhoz.
- Gergőnek tett nyilatkozatom nem, nem és NEM arról szólt, hogy én #hülyéneknézemabloggereket, vagy #cartwrightevaosztjaakovot. Az ominózus bekezdés lényege az volt, hogy a Gellértet ebben a formában és így megrendezve a mostanra kialakult nagyon lelkes és tenni akaró közösségünkre és a további fejlődésünkre nézve én, Cartwright Éva, #, károsnak ítéltem, mert ez a harci gyakorlat szerintem célt tévesztett. Ezért én, személy szerint, aki a munkám nagyobb részét nem üzleti célokra, hanem a Somlói Közösségnek és magának a Somlónak, mint borvidéknek szentelem, nem fogom újra finanszírozni és megrendezni. ( az első Gellért saját borkészletből ment, a másodikhoz a bort a borászok adták )
- A dolognak iszonyatosan sok tanulsága van, és ez jó, hogy beszélünk ezekről. (80+ komment csak nálad, Gergőnél is sok, nálam számtalan üzenet és telefon!! ) Azért viszont, mert nagyon nagy arányban mást vesznek nálam (is) a boltban, mint amit Ti jónak írtok, hadd ne legyek már én a hibás, és azért se, hogy ezt ki merem mondani.
- A döntésem és amit ezzel kapcsolatban nyilatkoztam az a közösség érdekében meghozott döntés. Azaz:
- Nem miattad , nem a bloggertársadalom kritikáitól “totál kiakadva” ( Balogh Zoli nélkül tavalyig még a neveteket sem tudtam, bocs)
- nem a személyes sértettségem (nincs ilyen, miért lenne?)
- nem egy vagy két szomorú borász miatt ( negyven sír a vállamon felváltva, szerinted nem mindegy, hogy most épp miattad??)
- és nem a Balogh Zolival való egyet nem értésem miatt. ( az egymás iránti feltétlen tisztelet egyik alapeleme szerintem az egyet nem értések őszinte felvállalása) .
Ez tehát egy privát, a szólásszabadság jegyében meghozottt döntés, a nyilatkozatom pedig EIN/ONE/UNO vélemény. Azaz: #NEMTÁMADÁS.
PS: Nagyon fogok örülni annak, ha jövőre a borászaink Balogh Zoli vagy bárki más vezetésa alatt találnak majd megfelelő platformot ugyanannek a célnak, és ti is újra felvállaljátok az ítészkedést, és ha most én viszem el a balhét azért, hogy majd akkor talán egy kicsit más hangnemben, akkor szívesen ezt is vállalom. Újra elismétlem amit az elején írtam: nagyon örülök annak, hogy ennyi minden a felszínre és megvitatásra került ennek a cikknek a kapcsán, és nagyon-nagyon sajnálnám, ha a kollégád emiatt hagyná abba az írást. ( ezt most a kommentekből olvasom , és ezt is egy abszolút túlzott és indokolatlan reakciónak találom )
Üdvözlettel:
Cartwright Éva
Somlói Borok Boltja
A 2015-ös Gellértes kóstolójegyezeteket itt olvashatjátok, köszönet szervezőtársamnak, Balogh Zoltánnak, aki összeollózta őket.